Úgy határoztam, hogy megteszem az első igazi bejegyzést. Sokat gondolkoztam hol is kezdhetném, hiszen túl vagyunk egy eredményekben szegény, de elfogyasztott sörben gazdag szezonon, és mind a csapatról, mind aa csapattagokról érdekes dolgokat hozott ki a "bajnokság". Elöször azonban érdemes pár gondolatot a közegről ahol játszunk, hogy senki se higgye, hogy ez már megint valami puhlsándoros-sport1es elemzés, ahol Messik helyett Lendvaikról szól a fáma.
Az első dolog ami feltűnik az embernek, hogy senki sem szaladgál síppal a szájában. De valahogy mindig van egy vadkanfejű gyökér aki azt képzeli, hogy jobban tudja a játékszabályokat, és kötelességének érzi, hogy megfelelő hangnemben kioktassa a másik csapatot. Ezek általában olyan jelentősségteljes dolgokban merülnek ki, hogy "a bedobást fél méterrel előrébb végezted el" és hogy "nem ér a gól mert sárga színű a cipőfűződ". Az ominózus cipőfűzőt ilyenkor az embernek persze kedve lenne az illető nyakára tekerni, hogy lássuk végre azt a színt ami neki is megfelel. A másik központi kérdés ezeknél az önjelölt rigóknál, hogy a kéz mikor számít kéznek. A kéz csak akkor kéz, ha az ellenfél ért bele kézzel. Világos. Remek érveléssel támasztja alá elméletüket:" Az nem volt kéz hanem könyök volt". Ennyi ésszel elmehetne kutatni a rák ellenszerét, mert az emberi anatómiát például egy mondattal forradalmasította. A visszafogottabb ellenfelek csak egy biológia elégtelent vizionálnak a kedves sporttársnak, az indulatosabbak pedig a "igen??? akkor énse kézzel verlek szájon hanem ököllel" felkiáltással probálkoznak. Sikertelenül.
A másik kedvenc típus, aki Bajnokok Ligája közvetítésből tanultak meg játszani. Legalábbis ők ezt hiszik. Igazából csak előszeretettel körbe cselezik a pályát, mint a saját farkát kergető kiskutya, és ha véletlenül elesnek hosszasan fogják a fejüket(!!!), esetleg fair playért kiáltoznak. Hát de aki kurválkodni megy ...
Ilyen körülmények mellett nem is csoda, hogy az embernek muszáj a (vesztes) mérkőzések után(előtt) innia, mert mindig akad olyan, aki miatt józanul nehéz lenne elviselni egy-egy mérközést. De tudjátok hogy van. A rendszeres testmozgásért ilyen áldozatokra, hajlandók vagyunk.
