Ugye mindenki számára ismerős az a kép amikor, az utolsó percekben a pálya szélén szurkolók százai várják a lefújást, hogy a pályára rohanhassanak, és ott a játékosokkal együtt énekeljék a "we are the champions"-t? Na akkor ezt tessék is gyorsan elfelejteni. A csapaton kívül jó ha van 4 szurkolónk, ami a probléma kisebbik része. A nagyobbik, hogy ugye nem lettünk elsők. Olyannyira nem, hogy 10. helyen végeztünk. Persze ez nem akadályozott meg bennünket abban, hogy megünnepeljük ezt a teljesítményt.

Úgy néhány hete Zsolti, a csapatkapitány elénk állt, és a következőket mondta:"Egy célunk lehet már csak, megnyerni a maradék 2 meccset". Hiába próbált a "mester" Mourinho-t megszégyenítő ügyességgel győztes csapatot csinálni belőlünk, bizonyos kivételektől eltekintve(Mindenki látott már kínai gyorsbüfét...) kutyából nem lesz szalonna. De az utolsó szeánszot nagy várakozás előzte meg. Nem igazából a játék, hanem az eredmény megünneplése miatt(ki hitte volna). Kalmi például még arra is képes volt, hogy kivételesen ne üres levelekkel spammelje a levlistánkat, hanem "kreatív" ötletekkel.

Az alapvető szabály, amit mindneki tud, és ennek ellenére mindenki következetesen meg is szeg most sem lett betartva, miszerint csak az első sört nem szabad megvenni. Mivel a csapatból többeknek is az első sör tulajdonképpen az első 3-4 sört jelentette, így rögtön jó ötletnek tűnt további alkoholok elfogyasztása mellett megszabadulni a megmaradt önbecsülésünktől is. Mikor már nem volt kellően kínos téma, amit közterületen azért mégsem érdemes megvitatni még a legjobb barátainkkal sem, pláne nem olyan hangerővel, hogy három háztömbbel arréb is túlharsogjuk a több 100 TVből egyszerre felhangzó, mindenki által (túl)jól ismert "úúúj, ééleet, rááád," kezdetű szignált, megjelent Gábor. Gáborról azt érdemes tudni, ha őt este 10 után látom, akkor másnap rendszerint telefonos segítséget kell kérnem az este felidézéséhez. Hasonlóképpen van ezzel Árpi is, azzal a különbséggel, hogy ő régebb óta ismeri Gábort, és gyakrabban is találkozik vele. Ő volt az első és talán az egyetlen, aki felismerte, hogy nagyjából innentől nincs visszaút. És valóban az este fordulópontja tényleg ez a mozzanat lett.

Egy fél órára magára hagytam a társaságot, tegyenek belátásuk szerint. Mire visszatértem addigra Luki eltűnt. Szerencsére nem a balesetin kötött ki, hanem csak hazahúzott, ami az este későbbi részét ismerve igen bölcs lépésnek tűnik. Volt egyfajta rossz előéretem, miszerint ha Gábor és Árpi a kezükbe veszik az események irányítását, annak a mellékhatásai hányinger, koordinációvesztés, memóriazavar lehetnek. Sajnos meg se lepődtem, mikor előkerült egy üveg vodka. Néhány tapasztalatlan, akik nem ismerik az Árpi-faktor kifejezést, rögtön panaszkodtak, hogy de ők a pálinkát jobban szeretik. Gábor jó házigazda révén nem jött zavarba hanem előszedett a szekrényből egy üveg pálinkát is. Időközben Árpi ismertette a játékszabályokat:

1.Mindenki iszik
2.Aki picsog, kettőt iszik
Hozzátenném a szabályokból következik, hogy az veszít, aki betartja a játékszabályokat. Innentől kezdve hadd ne részletezzem a történéseket. Sün úgy döntött, hogy itt az ideje rég dédelgetett DJ álmait megvalósítani. Zenei izlésének köszönhetően nem aratott osztatlan sikert. Zsolti csakis látva az egyre homályosabb atomrészeg kiskutya tekintetemet, betette a Diszkópatkányok főcimdalát. Szerencsére Gábor még időben érkezett és megszüntette az ovódát. Árpi mindeközben a renitenseket fegyelmezte:"Lendvai!Mitcsinálsz???Picsogsz bazzeg hallottam.Neeeee, halottam, hogy picsogsz bazzeg, kettőt iszol. Dede iszol a páleszból is mint a Bálint". Bálint aki egyébként a meccs utáni sörözések atyja, eddigre már tónusát vesztve lehorgasztott fejjel ült az egyik széken, és nemhogy "picsogni", beszélni sem volt ereje. A társaság ekkor méltatlanul kedett megfeledkezni Kalmiról, aki az elfogyasztott töménymennyiséggel exponenciális arányban közelített az embrió pózhoz az egyik sarokban, arca pedig azta fajta félelmet tükrözte, amit a szűzlányé "első érintése" estéjén.

A dolognak ott lett vége, hogy mikor Gábor és Árpi társaságában éppen vajaskenyeret fogyasztottam, megjelent Captain Zsolti vérben forgó szemekkel, hogy ő most aztán vezette kicsit a porcelánbuszt. 2 perccel később megjelent Bálint is, aki hasonló arccal, huncut mosollyal az arcán közöltre ugyanezt. Később kiderült, hogy a WC-t gyakorlatilag boxutcának használták, Zsolti 3 kiálláson, Bálint 2-n teljesítette a távot. Sün ismét kihasználta a kínálkozó lehetőséget és az este megkoronázására stílusosan betett egy kis Death Metalt.

Később a buszon hazafelé volt alkalmam végiggondolni, hogy ha így ünnepeltük meg a csapat 10. helyezését, mi lesz velünk ha egyszer tényleg megnyerjük a bajnokságot. Szerencsére a brazil válogatott előbb nyer Európa-bajnokságot, mint hogy ez bekövetkezzen. Isten óvjon minket a kontinensvándorlástól.